Aussie adventures 2009-...

Hát sajnos anyukám most már elindult hazafele, apukám meg még másfél hónapig van itt. Utána egyes egyedül ebben a marha nagy országban, ahol egyébként minden utca sarkon egy magyarba botlik az ember… Vasárnap találkoztam egy párral, aztán meg hazafele az egyik kocsi ablakán láttam egy magyar cimeres matricát. De ezt majd később…

Akkor kezdem először az unalmasabb témával. A tanulás. Újabb tantárgyat sikerült kivégeznem, csak kicsit bosszantó, hogy rossz a teszt rendszer. Az egyik kérdés tipust rosszul javitotta, úgyh gyorsan print screen-eltem, és irtam nekik egy levelet, h ugyan már nézzék át egy kicsit… Igy is azért sikerült egy 69%-t összehoznom, ami szerintem közel 100 lenne, ha jó lenne a javitókulcs. Ezenkivül résztvettem az első online órámon, ami nem kötelező, de úgy tünik, hogy egész hasznos lehet. Először egy intro órán kellett résztvenni ahhoz, hogy résztvehess majd egy tényleges tanórán. Meglepő, hogy milyen sokan csinálják ugyanezt a képzést, azt mondták, hogy kb 3-4000 új diákjuk van. Ez egyébként az álláshirdetéseken is átjön. Nagyon sokan hirdetnek, bár a legtöbb valamilyen képzettséget kér, de van olyan is, aki felajánlja, hogy a képzésedet kifizetik. Lényeg az, h már jelentkeztem elég sok helyre itt a környékünkön, és most várom, h ők jelentkezzenek. Majd valószinűleg személyesen is felkeresek egyet-kettőt, akik most épp nem hirdetnek.

Visszatérve a tanulásra vettünk múlt héten egy laser nyomtatót az ebayen, úgyh most már nagy üzemben megy a jegyzet nyomtatás, és nem gülüzik a szemem a képernyőtől.

A következő “legfontosabb” dolog az evezés. 2 hét kihagyás után, rávettem magam, h lemenjek. Hát a komolyabb versenyzők igy OB után nem nagyon járnak, de akikkel voltam már evezni korábban, és most kezdték el a hajnali 5ös edzéseket, nagyon “rendesen” járnak. Én általában 5:10-re érek oda, mert átöltözés, meg én kicsit messzebbről megyek, úgyh a közlekedésben is akadhatnak gondok (bár egy kocsi sincs olyankor az utcákon), a többiek meg örülök, ha félre odaérnek, úgyh leközelebb legalább egy negyed órával többet fogok aludni:-) Egyébként nem fogom sokáig folytatni, mert amikor megyek teljesen használhatatlan a napom, és ha elkezdek dolgozni, akkor nem biztos, h ezt jó néven veszik… De már alakulóban az újabb “edzésterv”, ha bevállik, akkor megosztom, egyenlőre nem akarom elárulni a részleteket. Múlt heti falmászás is nagyon jó volt. Izomlázam lett a karomban:-) Csatlakoztam egy outdoor adventure club-hoz, amiben a Laura is tag, mert igy ólcsóbb a falmászás, és ingyen van a harness (sziklamászó beülő a sztaki szótár szerint) kölcsönzés, és nagyon jó programokat szerveznek:-) Most hétvégén vettem részt az első ilyenen, ami az Abseiling I. kurzus volt. Erre vasárnap került sor, Wahroonga-ba, ami Sydney egyik kerülete, de igy is majdnem egy órás vonat út volt a központi pályaudvarról. Szerencsére csak 9 után taliztunk, igy nem kellett annyira korán kellni. A vonatok egész jók, 2 emeletes vonaton mentem, de azért a németországi vonatok sokkal jobban bejöttek. Nem untatlak benneteket, kicsit eltévedtem, de még épp időben odaértem, és szerencsére viszonylag sűrűn járnak a vonatok... A vonatállomásról még kocsival mentünk egy darabon, az erdő széléig, ahol nekikláttunk az “ereszkedésnek”. Először az elméleti oktatás, és eszközök bemutatása, majd utána abseiling. Ez több outdoor sportághoz kell, pl ha szeretnék menni majd canyoningra, akkor vannak olyan vizesések, ahol csak kötélen tudunk lemenni. Egyébként kb. 15 éve egyszer már próbálkoztam ezzel egy cserkész táborban, de nem nagyon emlékszem (azért fotók vannak róla:-)) Most is készültek fotók, de még nem töltötték fel őket. Node a lényeg, milyen kicsi a világ… Többek közt egy magyar párral együtt csináltam ezt az egész programot. A srác egy BME-s diák, aki kapott egy 1 éves ösztöndijat Sydneybe, és a csaja csakúgy elkisérte, ő most épp egy kávézóban dolgozik félállásban. Elég nemzetközi csapat gyűlt össze, a kb 15 fős csoportból lehetett olyan 3-4 ausztrál. A túravezetők közül 4-ből egy volt ausztrál. Lényeg az, hogy nagyon jó volt és most már mehetek canyoning utakra is:-)

Ezen kivül élveztem anyukám utolsó napjait (azért remélem éppségben megérkezik…), és vele mászkáltam ide-oda. Többek közt megmutatta, hogy hol volt a korház, ahol születtem, meg elvittem Max Brennerezni (az ausztrál csokizós lánc, nagyon fini) stb.

Remélem hamarosan megérkezik hozzátok a tavasz…

Irjatok, h kivel mizu!!!