Ez most tényleg cask az evezésről szól. Már régóta terveztem, hogy irok erről egy külön bejegyzést. Szóval újra evezek, de csak hetente 2x. A többiek sem járnak többet, mert most alapozás van, ami itt úgy tünik nem a km gyűjtésről szól... Nem nagyon értem az éves felkészülésüket, de a végén elég eredményesek. Augusztustól kezdenek el majd minden nap evezni (pontosabban csüt kivételével,  a hajnali kelések miatt).

Amikor tavaly elkezdtem lejárni hozzájuk, akkor eléggé a szezon közepén sikerült lemennem, én pedig enyhén formán kivül voltam... Nem voltak sokan a lányok, összesen 5-en. Most ez a számm 16-ra emelkedett, úgy hogy az egyik lány elköltözött, mert másik egyetmre jár (kibukott az előzőből...). A 16 lány eléggé különböző tudású, van aki, kb 3 hónapja ült először hajóba, de van aki már több mint 10 éve evez, de sokan régen versenyeztek, és most újra kedvet kaptak. Én az utóbbi 2 kategóriába sorolnám magam:-). A korosztály már kevésbbé változó, a legfiatalabb 16 és én vagyok az egyik legidősebb...:-( Szóval szerdán, szombaton edzünk és eddig mindig 8-as (egyenlőre még nem panaszkodik a hátam). Sajnos csak a legutóbbi edzésen sikerült összehozni mind a 2 8-ast. A felszerelésről már néha tettem megjegyzéseket, hát panaszra nincs ok. Asszem a B hajót is megirigyelné a dek. Ausrowtec, ausztrál gyártmányú hajó, amilyen szkiffben eveztem tavaly. De most nem elsősorban a hajókról akartam irni, hanem inkább a kormányosokról és a szerepükről. A kormányzás itt egy külön tudomány, nem a kis miniseket ültetik be. Vannak külön evezősök és külön kormányosok. Minden coxinak van saját cox boxja és azon keresztül vezénylik le az edzést, gyakorlatilag az edző helyett. Persze minden alkalommal van motoros kiséretünk, és kapunk tőle is technikai utasitásokat, de néha ledöbbenek, hogy a kormányos ülésből miket vesz észre a kis coxink. Most szombaton a 2 8-as egymás ellen ment rövid nyomatásokat, úgy hogy egyszerre csak 4-en eveztünk, és hihetetlen jó érzés volt. Az utolsó 50 csapás alatt több mint egy hajót vertünk  a másik csapatra:-) (én is eveztem akkor). Addig fej-fej mellet mentünk, de inkább lemaradva főleg ha a mi 4-esünk evezett... A második nyomatásnál sajnos elromlott a coxbox-unk, és egyáltalán nem volt meg az összhang a csapatban. Ilyenkor veszi észre az ember, hogy mennyit számit az a plusz egy ember a hajóban.

Egy másik élmény, ami egy korábbi evezésnél történt. Az edző az egyik forduló után megkért minket, hogy csukjuk be a szemünk és tegye fel az a kezét, aki úgy gondolja, hogy nincs, aki nála jobban húzott a hajóban. Senki nem merte feltenni a kezét. Erre megkaptuk, hogy milyen csapat vagyunk és milyen ez  a csapatszellem? Meg kell hallni a másikért a hajóban stb... Ez nekem annyira tetszett:-) Nagyon értenek a motiváláshoz, egy korábbi alkalommal, az egyik verseny előtti nap, fültanúja voltam egy motivációs beszédnek, és én is kedvet kaptam, h másnap hajóba üljek és versenyezzek. Remélem a következő szezonban ennek is eljön az ideje:-)

A bejegyzés irása közben a True Blue cimű filmet néztem. Az oxfordi egyetem válogatásáról és felkészüléséről szól az egyik oxford-cambridge versenyre. A film végén persze az oxford nyert,  fa lapáttal a cambridge-i bárddal szemben, úgy hogy még egy rohadt nagy rákot fogott az oxfordi sztroke. Asszem nekem csak az evezés miatt tetszett...:-)

Hajrá-Hajrá minden evezősnek!