Nos hát sikeresen megérkeztem a hosszú út után, sőt már egy egész napot is eltöltöttem. Itten, a világ túloldalán minden forditva van. Először a reptéren a szembejövő emberek mindenáron jobbról akartak kikerülni, aztán itthon nem nyilt az ajtó, mert másik irányba kell forditani a kulcsot, a lámpa kapcsolót is le kell kapcsolni ahhoz, hogy égjen a villany...stb. Ezek tüntek fel igy az első napon...
Node kezdjük az elején. Sikeresen elindultunk a Ferihegyről időben, pontosan és egy röpke 1 óra 20 perc alatt már Frankfurtban voltam. Itt egy 4 és fél órás várakozás következett a következő repülőre szállásig. Ekkor elfogyasztottam az Annától kapott túlélőcsomagom nagy részét, ami nagyon finom volt, ezútal is köszönöm a belorussziai csokikat, kekszet:-P Nem csak ez dobta fel az itt tartókodásom, hanem egy bombariadó volt a reptér egyik szárnyában:-) Hát ez is belefért a kis várakozásunkba:-) (Hazafelé egyedül jövök, és 5 órás lesz itt az átszállás...) Ezután következett a Frakfurt Szingapur és a onnan Sydney szakasz, melynek első része igen hamar eltelt, mert sokat sikerült aludnom, meg egy-két filmet is megnéztem. A 12 órás út után megérkeztünk Szingapurba, helyi idő szerint délután 5-kor úgyh nyitva voltak a boltok és megnéztem a reptéren kaktuszházat is, ami egy szabadtéri pálma és kaktusz kert, és egyben dohányzó sarok...:-(
Csak, hogy egy kép rólam is legyen...:-) A háttérben a mi gépünk van.
És egy szép virág igy a végére.
Szingapurban informálódtam a porviharról is, ami Sydneyben járt, de szerencsére a mi járatunkat nem érintette. Aztán gyönyörködtem egyet a naplementében, és jöhetett az utolsó része az utamnak. Szerencsére nem volt olyan hosszú mint gondoltam, csupán 7-8 óra alatt meg is érkeztünk. Kicsit még köröznünk kellett Sydney felett, mert a reptér elég közel van a városhoz és csak reggel 6 és este 10 között szállhatnak le és fel a gépek. Nekünk azonban kivételt tettek, mert dél felől közelitettünk és ilyenkor már hajnali 5kor is lelehet szállni. Csomagjaink is megérkeztek, kisebb-nagyobb károkkal, de szerencsére csak a bőröndök sérültek. Értünk jött egy nagyon jó barátunk, Domi, akik az itteni "pótszüleim", és hazahozott minket.
A házunkat is rendben találtuk. Néhány hónapja volt egy nagy esőzés, ami kocsikat mosott le az utcán, ez kissé meglátszik a ház hátsó részénél, mely egyébként nem először ázik be... Meg azért a pórvihar sem suhant el nyomtalanul. A kocsik az utcán most is nagyon koszosak, ami Pesten nem olyan nagy szám, de itt általában évente mosnak autót az emberek. Megérkeztünk és kipakoltam a bőröndöket, majd neki láttam az óriás végeláthatatlan takaritásnak. Közben a Papa beinditotta a kocsit egy kis aksi töltés után. Kis pihenésképpen elmentünk vásárolni. Majd itthon ettünk és nem birtam tovább...:-( Lefeküdtem aludni. Sajnos apukám nem ébresztett fel 1-2 óra után, igy egy 4-5 órás délutáni szunyókálás lett belőle, ami nem tett túl jót az átállásomnak... Este 10kor keltem fel és ekkor folytattam a takaritást:-) Most már sikerült végeznem a fürdővel és konyhával:-))) Hajnali 2-kor döntöttem úgy hogy abbahagyom és kisebb netezés után újból lefeküdtem.
Most reggel van, pontosabban mindjárt dél. Eddig nem sokat csináltam, de ezt majd a következő bejegyzésben...
